Településtörténet

Úny Község rövid történelme

A régészeti leletek arra utalnak, hogy Úny és környéke az őskortól lakott hely volt. Rézkori, bronzkori, kora vaskori cserepek egyaránt előkerültek. A Baráthegyi-dűlőben római és Árpád-kori lakóházat és gödröket találtak. A régészeti leletek az Esztergomi Balassa Múzeumban láthatóak. A község első írásos említése 1193-ra datálódik (III. Béla megerősítette a fehérvári kereszteseket únyi birtokukban) Hun néven. Neve a középkorban számos alakváltozáson ment át. A török korban lakatlan terület. A XVII. század első felében települt be újra. Az újjáépült település gazdasága a XVII.-XVIII. században komoly fejlődésen ment keresztül, annak ellenére, hogy földesurai gyakorta változtak. Azokban az időkben a katolikusok és a reformátusok közötti vallási ellentét csak fokozta a földesúr-jobbágyok ellentétet, és a szomszédos településekkel folytatott határ viszálykodást. A falu első hiteles pecsétje 1734-ből származik. 1755-től kezdődött az iskolai oktatás a református egyház szervezésében. A katolikus iskola 1787-ben nyílt meg. A XIX. századi jobbágyfelszabadítás megnyugvást hozott a falu életére. 1836-ban Únyon birtokot szerzett Kossuth Lajos, mint Esztergom megyei nemes. 1871-ben megalakult az Úny-Epöl-Kirva Községek Körjegyzősége Úny központtal. 50 évet élt meg. A kiegyezés utáni időszak jelentős gazdasági és társadalmi fejlődést hozott a községnek. Ez eltartott egészen az I. világháborúig. 1921-től Úny-Kirva Községek Körjegyzősége néven élt tovább, változatlanul Úny központtal. A 1920-as, 30-as években korszakos fejlesztésekben részesült a település. Kiépült a telefonvezeték, elindultak az első buszjáratok, új házak épültek. A II. világháború a maga 3 hónapos fronthelyzetével anyagilag, testileg és lelkileg nagyon megviselte a község lakosságát. A világháború utáni időszakban Úny Község is élte a maga ellentmondásos társadalmi, gazdasági életét. 1956. fáziskésében zajló helyi eseményei nem alkottak maradandót. 1958. nyarán megalakult a termelőszövetkezet, öt alapító taggal. A kor szellemének megfelelően 1961-ig őrizte meg önállóságát, miután különböző fúziók következtében megalakult a Sárisápi "Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. 1960-ban - amikor elkészült, - tudta meg a lakosság, hogy a csokoládégyárnak álcázott építkezés valójában laktanyának épült. A honvédség jelenléte minden téren segítette a falu életét. Kulturális programoktól kezdve a kétkezi munkán át. A hatvanas években megindult infrastrukturális fejlődés a hetvenes évek végéig töretlen volt. A közigazgatás területén 1971. március 10-ig lehetett átvitt értelemben önálló a község, amikor is megalakították a Dág Községi Közös Tanácsot, amelynek tagjai Dág, Máriahalom és Úny települések. A rendszerváltozás után bomlott fel. A rendszerváltozás az önkormányzat teljes önállóságát hozta. A nagy önállóság bátor, de a lehetőségekhez mérten visszafogott elképzeléseket eredményezett. 1993-ban elkezdődött a telefon és a gázhálózat kiépítésének a megszervezése. A kivitelezés, de legfőképpen a számlák kiegyenlítése az 1994-98-as önkormányzati ciklus gazdálkodásának jelentett komoly megpróbáltatáso-kat. Az oktatási intézmények az 1970-es évektől társulásos formában működtek Dág községgel. A Dági Körzeti Általános Iskola a tanácsi rendszerben épült ezen a néven. Únyon 1-4 osztályos tagiskola működik napjainkban is. 1990-ben önállósult, majd 1995-től, ismét társult Dággal, majd másik három településsel. 2013. január 1-től állami fenntartással működik. A német nyelv nemzetiségi szintű oktatása folyik. A helyi óvoda a 2000-2001-es tanévtől volt tagja a társulásnak. 2013-2014-es tanévtől ismét önálló intézmény, önkormányzati fenntartásban. Egycsoportos kapacitással bír. 1997-től Dág és Úny községek alapvetően bevételeik növelése céljából életrehívták a Dág-Úny Körjegyzőséget. 2013. január 1-től, törvényi előírások következtében, új közigazgatási egységként működik Dági Közös Önkormányzati Hivatal néven. Dág, Máriahalom, Úny községek ügyes-bajos dolgait hivatott intézni. Az ezredforduló után igazából már csak a képviselő-testület önállóságáról beszélhetünk. Az elmúlt évtizedben a település lényeges fejlesztéseket eszközölt, kiegyensúlyozott gazdálkodás keretein belül (tartós hitel igénybevétele nélkül). nélkül). Napjainkban a népességnyilvántartás szerint ~730 fő él a községben. A népesség 1997-ben érte el minimumát (625 fő). Azóta kisütemű növekedést mutat.